Olaszország igazi útvesztő, amelyben a borbarát több, mint 2000 különböző szőlőfajtával találkozhat. Ezek közül a legtöbb borfajta közel három évezrede terem a félszigeten. Szőlőfajták között léteznek olyanok, amiket még a görögök honosítottak meg, és léteznek az elsősorban Franciaországból származó ,,nemzetközi’’ fajták is.
Az országban 14 DOCG és 270 DOC eredetvédett borvidéken, valamint 115 IGT tájegységben termelnek bort. Ha végig gondoljuk, hogy a legtöbb birtokon fehér-, rozé- és vörösbort is egyaránt készítenek, valamint az egyes borvidékeken akár 20 engedélyezett szőlőfajtával is dolgozhatnak a termelők, akkor világos, hogy lehetetlen az összes létező olasz borról leírást adni.

Az olasz bortörvény az alábbi 2 kategóriát különbözteti meg:

DOC (Denominazione di Origine Controllata)
Az olasz DOC minősítés a francia AC rendszerhez hasonlóan meghatározza az eredetvédelmi területhatárokat, az engedélyezett terméshozamokat, a telepíthető szőlőfajtákat és a termelési technológiát.

DOCG (Denominazione di Origine Controllata e Garantita)
A DOC magasabb rendű formájaként jött létre a DOCG megjelölés, amely szerint a bor eredete nemcsak ellenőrzött, hanem garantált is. Ide sorolták a nyolcvanas években a kiváló minőségű borokat (pl. Barolo, Barbaresco, Vino Nobile di Montepulciano, Brunello di Montalcino és Chianti).

A teljesség igénye nélkül néhány a hétköznapokban használható megkülönböztetés:
- Indicazione Geografica Tipica (IGT): jellemző földrajzi eredetnév, a francia Vin de Pays megfelelője
- Vino da Tavola = védett eredet és minőségi besorolás nélküli asztali bor
- Riserva: különleges, hosszan érlelt szelekció
- Superiore: olyan bor, amelyet a DOC-nál szokásosnál tovább érleltek és alkoholtartalma 0,5-1%-kal nagyobb

.