A görög borok két piaci körzetbe tartoznak: vannak bormárkák, és vannak a termőhely neve alatt futó borok. Görögország éghajlata ideális szőlőművelésre, főleg a tengerhez közelebb eső részeken. A számtalan mikroklíma, a mészköves-sziklás talaj helyi variációi, valamint a különféle szőlőfajták révén a borok karaktere igen változatos.
A jelenleg mintegy 300 termesztett szőlő között szerepelnek francia eredetűek is, mint a sauvignon blanc, chardonnay, cabernet sauvignon, pinot noir és a merlot, azonban legtöbbjük őshonos, nemegyszer igen ősi fajta.

Legismertebb szőlőfajták:

• asszirtiko (Szantorini, Szithoníá, Áthosz),
• vilana (Iráklion, Kréta),
• robola (Kefalinía),
• szavatiano (Attika, Boióta, Euboia),
• agiorgitiko (Nemea),
• kszinomavro (Náusza, Aminteón, Guménisza, Rapszani),
• mavrodafné (Achaia, Kefalinía),
• mandelaria (Párosz, Számosz)
• róditisz (Achaia, Ankialosz, Macedónia, Trákia).

Északról dél felé haladva Görögország borvidékei a következők:

• Trákia,
• Macedónia,
• Epírosz,
• Tesszália,
• Közép-Görögország,
• Jón-szigetek (Eptanészosz),
• Égei-tengeri szigetek,
• Peloponnészosz,
• Kikládok,
• Dodekániszi,
• Kréta,
• santali.

Több mint 100 évvel ez előtt, 1890-ben a Tsantali család bor, ouzo és tsipouro készítésbe kezdett Kelet-Trákiában. Evangelos Tsantali a minőség iránti erős elkötelezettséggel megalapította a céget.

A hagyomány gondozása a birtokot a legértékesebb szőlők és a legpompásabb borkészítés helyévé tették.

1945-ben Evangelos Tsantali kiépítette szeszfőzdéjét Tesszalonikiben és 1970-ben borászatot alapított  Nausában. Két évvel később – egy athos-hegyi kolostor látogatása után –1972-ben úgy döntött, hogy visszahozza, és újjáalapítja a kolostori borkészítés hagyományait.

1991-ben Tsantali átvette a Rapsani borászatot is, (a misztikus Olympos-hegyen).  Ezzel új oldal nyílt a görög borászat történelmében.

1996 óta a  harmadik generáció irányítja a Tsantali család birtokait, folytatva a tradicionális borok készítését.

.