Kedves Borbarátunk!

Az idei év első Borostanfolyamán túl vagyunk és hamarosan indul a következő! A Borászportálok tanfolyam összehasonlításából ítélve nem is ez lesz az utolsó! Az alábbiakban Hradszki Róbert cikkét olvashatjátok, aki maga is részt vett tanfolyamunkon!

Bortanfolyam teszt – beiratkoztunk, tanultunk, vizsgáztunk: most mi osztályozunk

Vége a tanévnek, az iskolások rövidesen megkapják a bizonyítványt és mehetnek nyaralni. Ebben a tanévben három „oktatási intézménynek” is tanulói voltunk, az „alsó tagozatban”. Ennek ellenére vesszük a bátorságot, és mi adjuk ki a bizonyítványt: a három bortanfolyamnak. Érdemes figyelembe venni, ha jön az ősz.

5+1 szempont alapján értékeltük a Dionysos Borházban, a Magyar Borok Házában (MBH), és a Borkollégiumban ezen a tavaszon meghirdetett tanfolyamokat. Ezek a következők: Helyszín, Lebonyolítás, Oktatók, Tanrend-tananyag, Borkínálat és végül az Ár-érték arány. Reméljük ezekkel a kritériumokkal jól leírhatóak és összevethetőek a bortanfolyamok. Ugyan az MBH-tanfolyam csupán harmadolyan hosszú volt mint a másik kettő, ám ezt ahol szükséges figyelembe is vesszük!

HELYSZÍN
Nem csak a tanfolyam helyszínének megközelíthetősége, de a terroir – azaz a hely hangulata – is megítéltetik.

A Magyar Borok Háza – sajnos június elején kényszerűen bezárta kapuit – a Budai várban, a Szentháromság téren, vagyis bár nem a városközpontban, de a Deák térről akár egy buszjárattal megközelíthető helyen, és emellett igazán exkluzív környezetben, történelmi kerületben volt található. (Végsősoron éppen a magas bérleti díj miatt kellett bezárni a kaput. Remélhetőleg sikerül újraindítani valahol.) A házban minden tégla a borkultúráról mesélt, látványpincéjében bortrezorok, és több száz kóstolható magyar bor, vagyis a hely szelleme ezen a színhelyen a No1.

A pasaréti út elején található Borkollégium a Moszkva tértől 5 perc alatt elérhető. A szép, ódon polgári ház szuterénjében kialakított tanfolyamhelyszín hangulatos, és nem csak a borkultúra határozza meg az enteriőrt, de a házigazdák – Dr. Rohály Gábor és Mészáros Gabriella – igazán barátságos légkört teremtettek. A japánkertek hangulatát idéző kis pihenőkert pedig az órák utáni baráti mesterkurzusok helyszíne. Sőt néhányan hamar felfedeztük, milyen üdítően hat ebédünket is itt elfogyasztani. A reggel a Fény utcai piacról beszerzett sajtválogatás mellé még a délelőtti kurzusról megmaradt borokból is válogathattunk! Igazán királyi dolgunk volt.

A Dionysos Borházban rendezett tanfolyam a város központjának tekinthető Deák tértől gyalogszerrel is 15 perc alatt megközelíthető, kár, hogy a Dessewfy utca már nem a szomszédos Hajós utca hangulatát idézi. A pincehelyiségben kialakított toszkán hangulatra hajazó borszaküzlet önmagában is megteremti az oktatás autentikus környezetét, a kóstolóterem – bár a létszámhoz képest kicsit szűknek bizonyult – ugyaneezt a stílust folytatja. Az egyetlen mosdóhoz sajnos sorba kellett állni az ötödik pohár után, de akkor ez már senkit sem zavart igazán.

Ebben a kategóriában tehát nincs alapvető különbség a tanfolyamok között, mindhárom viszonylag könnyen megközelíthető helyen található, és szellemiségében, hangulatában is sugározzák magukról, hogy a borkultúra szentélyei. Örülök, hogy nem kellett egy szép, modern irodahelyiségben borkultúrát hallgatnom.

LEBONYOLÍTÁS
Itt a problémamentes adminisztráció (tanfolyamindulás, beiratkozás, vizsgáztatás), az órák pontos kezdése és befejezése, a szükséges taneszközök biztosítása, az órák zökkenőmentessége, az oktatók közötti koordináció, a vizsgarendszer, végül a kóstolás feltételeinek megteremtése ítéltetik meg (hú, de nem mindegy milyen poharakból iszunk! s persze jól esik egy-egy falat valami az ízek szétválasztására).

Folytassuk a sort, ahol abbahagytuk, és rögtön emeljük ki a legpozitívabb és leghasznosabb dolgot, amivel ezen a téren a három tanfolyamon találkoztunk: a Dionysosban Fehér Viki tanfolyamszervező minden órán jelen volt, végigkísért minket a „fehéret vagy vöröset?” kérdésétől a tükrös-fényes, halvány aranysárga színű, fürge fehérborokig, melyek tiszta illatában olykor a vanília is megjelenik, már ha kisfahordós érlelést is kapnak, s emellett kell rábukkanni a fajtajelleges illatokra, miután poharunkban a bort forgatva szagmintákat veszünk az illatzónából. És még szánkba sem vettük a bort… egyszóval Viki a borról kialakult tudásunk minden kilométerkövénél jelen volt, születéstől a végig, bábaasszonyként segített minket át egy borismeret nélküli világból egy nemesebb univerzumba. Borral kapcsolatban nem rendkívüli, ha végletekben fogalmazunk – ezt talán minden borkedvelő megerősítheti. A dolog gyakorlati oldalát tekintve: igen hasznos volt, hogy koordinálta az egymást váltó oktatókat, így ezen a tanfolyamon sosem futhattunk bele már elhangzott információkba, történetekbe.
Egy borismereti kurzus ugyanis nem száraz tananyag, s nem csak a kóstolható borok miatt. A boros berkekben keringő történetek, érdekességek miatt sem, minek alapján a bortermelőt leginkább a székely góbéhoz lehetne hasonlítani.
A Dionysosban rendkívül pozitív volt a vizsgarendszer is, aminek lényege, hogy a teljes vizsgát meg lehetett úszni, ha az órákon folyamatosan jelen voltunk és jól megírtunk 5 dolgozatot, vagyis készültünk az órákra. Ám ez nem volt könnyű, nem sokaknak sikerült.
Az is igazi bónusz volt, hogy Viki az oktatás előtt fél órával már várta a strébereket, akik – a tanóra idejét nem pazarolva, az oktató érkezése előtt! – megírhatták a dolgozatot. Sőt előtte még átismételte velünk azt is, mi a különbség a fehér és vörösbor készítése között, és hogy a rosé nem fehér-, és vörösbor összeöntéséből keletkezik.
Ami némi negatívum az a tanfolyam beindulása, sajnos többször meg kellett hirdetni, mire összejött a megfelelő létszám, így a február és a március néhányunknak hetekig tartó várakozással telt. De végülis megérte kivárni. A kapcsolattartás viszont addig is élt a potenciális hallgatókkal, a tanrend a kezdetektől nyilvános és részletesen megismerhető volt a borszaküzlet portálján. A kommunikáció később is tökéletesen volt, egy alkalommal például még arról is előre értesültünk, hogy nem a meghirdetett oktató fogja tartani az órát. A Dionysos Kft.-vel egyébként szabályos szerződést kötöttünk, a tanfolyamot iskolai végzettség nélkül bárki látogathatja, az eredményes vizsga ellenében kiadott látogatási bizonyítvány viszont belépő a középfokú szintre (amire egyébként már érettségivel jelentkezhetünk). (Ha valaki másutt szerezte meg a borismereti alapokat, szintén bekapcsolódhat egy eredményes alapvizsga után a középfokra.)
A Dionysos-bortanfolyam alapvető sajátossága, hogy másfél hónapig tart, tehát van ideje a megszerzett tudás leülepedésének. Ez mindenképp pozitív. Viszont aki nem elég eltökélt, a tapasztalatok szerint el-elmaradhat 1-1 óráról, s így nem használja ki a befizetett oktatást.

A Borkollégiumban ez a veszély kevéssé fenyeget, hiszen ott 3 egymást követő napon 12 órában „tágítják az agyakat” és az érzékszervek megismerőképességét. A feltételrendszert Brebovszky Sára, az AKO-iroda vezetője biztosította, mindig pontosan, nagy igyekezettel. Külön köszönet a kerti ebédekhez nyújtott technikai támogatásért, és azokért a finom kenyérfalatokért, valamiféle bagette volt, vajon honnan szerezhette be?
Bár a kivetítőt nem sikerült beüzemelni az első délelőttön, de utána már panasz nélkül működött, tehát ezt abszolút pozitívan értékeljük, hiszen jelentősen hozzájárult az oktatás érdekesebbé, színesebbé tételéhez.
Az akkreditált WSET-tanfolyam vizsgáját az utolsó nap tehettük le, suskus nem volt, lesni nem lehetett, tisztességes körülmények között mégis mindenki átment. Kicsit azért csodálkozom hogyan. Valószínűleg nem kellett 100 % közelében teljesíteni a londoni WSET-nek, a vizsgakérdések ugyanis nem voltak mindig pofonegyszerűek. Még annak sem, aki némi alapismerettel érkezett ide. De, mint utólag kiderült: nem volt félni valónk – noha senki sem tudhatott előre semmit a vizsgáról. Az erőltetett menet, vagyis a három egymást követő napon lezajlott oktatás (mely óraszámában megegyezett az előző tanfolyam másfél hónapig elhúzódó 9 +1 alkalmával) nem engedte igazán interiorizálódni az elhangzottakat, hacsak nem bizonyos alapismeretekkel jöttünk – de furcsamód szerencsére mindegyikünk tudta már, miből készül a bor.
A tanfolyam indulásával a Borkollégiumban semmilyen gond nem volt, pontosan indult azon a napon, amelyikre meghirdették, s ez – a tapasztalatok szerint – már önmagában pozitívum.

Az MBH-tanfolyam is elég rapid volt, hiszen két egymást követő délután tartották, 2×6 órában, ami inkább csak amolyan ízelítő volt a borkultúrából. Nincs is ezzel baj. Erre is szükség van. Inkább azzal volt baj, hogy míg első nap kibéreltük magunknak a valóban kellemes kóstolótermet, addig a második napon ott már kóstolás zajlott, s nem kis „hangerővel”, amit a csoport az előtérben elszeparált helyszínen kellett hogy végighallgasson. Szerencsére egy idő után véget vetettek a „zenének” és hazamentek a legények”. A két kóstolópohár közül is elfelejthették volna kitenni a kisebbiket, hiszen a fehérborban is legalább olyan illatok rejtőznek, mint a vörösben – sőt, számomra például még olyanabbak – s az illatoknak tér kell.
A tanfolyam indulással itt is gondok voltak, várnunk kellett, hogy összeverődjön a csapat.
Amiben több volt ez a tanfolyam a másik kettőnél, az a gasztronómiai körítés. Valóban ízelítőt kaptunk ezen a két délután, nem csak a borkultúrából, de a borhoz társítható gasztonómiai kultúrából is, s a lehetőségekhez mérten ezt egy jól összeválogatott sajttállal a gyakorlatban is kipróbálhattuk, köszönet érte a háziasszonynak, Bozzai Zsófiának, aki saját maga járt utána a jó minőségű sajtoknak.
Vizsgáznunk nem kellett, ami nem is illett volna a kétszer fél napos oktatáshoz, ám egy díszes oklevelet így is mindenki átvehetett a késő estébe nyúló sajtkóstoló után, melyen írva vagyon, hogy Szent György havának huszonkilencedik napján jártasságot szerzék a borok világában, s ezt a Magyar Borok Házának és a Magyar Borakadémiának elöljárói is aláírásukkal hitelesíték.

Az órák minden helyszínen többnyire pontosan kezdődtek, egy-egy alkalommal mindenütt előfordult egy kis csúszás, ami egy németet bizonyára felbőszített volna, de hát itt K-Európában ez megszokott. Az órák befejezésével viszont „komolyabb bajok” voltak, mert sehol sem volt jellemző, hogy óra végén hazazavarták volna a társaságot. Még szerencse, hogy nem a fejlett nyugaton vagyunk…

OKTATÓK
E helyt megítéltetik, hány és milyen felkészültségű szakember oktatá a nebulókat, hatásos kommunikációjuk a hallgatókkal, követhetőek voltak-e előadásaik, kóstolókat miképp vezeték le, és hát összességében mennyire vala képesek magukat elfogadtatni a hallgatókkal.

Kezdjük ezúttal a Borkollégium kiváló gárdájával, amit mindenekelőtt a hazai borleíró nyelv megteremtője Dr. Rohály Gábor és Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikus, kiváló borelemző és szakíró fémjelez. A melléjük meghívott előadók: dr. Nagymarosy András (egyetemi tanár, az ELTE tanszékvezetője, geológus, a talajtani és klíma ismeretek valamint borföldrajz oktatója.), Lehoczky Gábor (iw. Aspiráns, aki a magyar borvidékeket mutatta be, de a magyar bormarketingről és a lehetőségeinkről is ejtett néhány szót), valamint Gál Lajos (elismert egri borász, aki egyúttal az Egri Szőlészeti -Borászati Kutató Intézet igazgatója is). Mindannyian hozzátettek valami olyasmit saját előadásukhoz, avagy a borjellemzés oktatásához, ami teljesen új volt a többi előadáshoz képest, mindegyik előadó a saját stílusát (és speciális tudását) hozta, s ez csak nekünk, hallgatóknak kedvezett, mert az öt oktató előadása alapján így a borkultúra igen színes, de komplex világát ismerhettük meg a 3. nap végére.

Legalább ennyire színes volt az MBH oktatógárdája, hiszen a rövidke tanfolyamon is öt oktató váltotta egymást. A Corvinus Egyetem borászati tanszékéről érkezett Nagy Ákosné, aki a kevés rendelkezésére álló idő alatt igazán kompakt módon volt képes elkalauzolni a fehérboros technológia világában, és Dr. Pásti György, aki este hatkor, 10 tétel kóstolása után (mi ittuk, nem ő) már meg sem kísérelte ugyanezt a vörösökkel. Nem is reklamált senki, mert a száraz tananyagot érdekes adalékokkal és a kóstolásban is egyéni látásmódja felcsillantásával helyettesítette. A tanár úr lehengerlő egyéniségének árnyékában nem csilloghatott két sommelier oktatónk, Szöghy Ottó és Lesti Zoltán (akire inkább a Villa Tolnai pincészet kapcsán hívnám fel a figyelmet, hiszen annak egyik szakértője – az Etyeken végigkóstolt sor alapján érdemes figyelni rájuk!). Nem utolsó sorban ott volt a nagy ász, Dr. Csizmadia András, a gasztrofilozófus, akinek a társaságában mindig jól lehet enni-inni-szórakozni, de sok érdekeset lehet tőle tanulni is! A gondosan, borokhoz válogatott sajtokkal sokáig elbíbelődtünk, igazán kellemes gasztronómiai játék volt.

Némileg kisebb oktatói létszámmal, de hozzáértő szakemberek társaságában, kellemesen teltek az órák a Dionysosban is. A budafoki középfokú borászati iskola, a Soóspista „arca”, Földesi Gyula a borkészítést, szőlőművelést, borhibákat oktatta, a „hálásabb témák” perezentálására pedig Káli Ildikó, a Gundel sommelier-je és Sándor Attila bor- és gasztronómiai tanácsadó vállalkozott – az érdeklődők megelégedésére. Megjegyzendő, hogy mivel ez a tanfolyam több hétig tartott és az oktatókkal rendszeresen találkozhattunk, itt szövődött a legjobb kapcsolat „pedellusok és nebulók” között.

TEMATIKA, TANANYAG
E helyt a – tanfolyam hosszához mérten – a tanrend, a tananyag kidolgozottsága, információgazdagsága, a jegyzet kivitele, olvasmányossága ítéletre kerül.

Folytassuk a Dionysos-szal, a könnyebb követhetőség gyanánt, s emeljük ki rögtön, hogy jó ötlet volt a jegyzeteket – melyek egyébiránt jól kezelhetőek -, nem a deák nyakába önteni, hanem óráról órára kiporciózni. Mindenféleképpen az aktuálisan tanultak alaposabb megismeréséhez, beépüléséhez vezetett ez is, mint ahogyan a 9 alkalomra tervezett tanmenet és a folyamatos beszámolás lehetősége is.

A Borkollégiumban más utat választottak, a jegyzetet náluk a saját kiadású, Terra Benedicta című színes-szagos, igazán gyönyörű, és a magyar borkultúra minden szegmensét bemutató nagyalakú könyv jelentette, melyet – s ez igen jó ötlet volt – előzetesen elküldtek a magadott címre, hogy némi alapismerettel felvértezve érkezzünk az intenzív oktatásra.

Az MBH jegyzete is sok értékes információt tartalmazott, hosszában szerényebb, de megfelelő a 12 órás tanfolyamnak, minőségén csak a fénymásolás, és a nem egységes tipográfia rontott.

BORKÓSTOLÁS
Ítélet születik ezennel a kóstolás oktatása, a tanfolyam hosszához mérten bemutatott fajtaválaszték, mintaszám, a bemutatott borok minősége terén.

Hát azért mégiscsak ez a lényeg, kérem, olvashattuk le Nagymarosy tanár úr arcáról a Borkollégiumban, mikor a geológia professzora a talajtani értekezések után végre megszemlélhette a borsort. Valóban szép – és szép számú – borokat kóstolhattunk, hiszen mind a délelőtti, mind a délutáni turnusokban 8-8 tétel szerepelt a listán. Ez a szám aztán – elsősorban házigazdáink óráin – szép lassan 10 fölé kúszott, s esetleg órák után a kertben még szaporodott egy-egy ritkán kóstolható tétellel. Odáig, hogy búcsúzóul még hatputtonyos aszúk összehasonlítására is sor került.
Egyszóval szép hosszú borsorok vártak minket, a legjobb termelőktől összeválogatva, szigorúan meghatározott szempontok szerint (termőtáj, technológia, szőlőfajták, borvidékek, borstílusok), csak egyvalamivel nem voltunk – olykor láthatólag még a kóstolás vezetői sem – kibékülve: a WSET alapfokon előírt, gyakorlatilag lebutított borértékelő-lapjával. Ennek ellenére akadt gond az alapfogalmakkal (honann tudom, hogy savasságot vagy tannint, cukrot vagy alkoholos édességet, minerális sókat vagy savakat érzek?) és a kóstolástechnika (érzékszerveink működése, fortélyok) a legtöbbeknek csak a tanfolyam végére állt össze úgy ahogy. Rohály tanár úr precíz fogalmazásra ösztönző „terelgetései” viszont értékesek voltak!

A Dionysosban hallatlan alapossággal készítettek fel minket arra, hogy a borokból kiérezzük, kiszagoljuk és pontosan definiáljuk mindazt, amit csak ízben, illatban tartalmazhat. A kóstolás mibenlétéről (érzékszerveink működése, melyik ízt hol érezzük a szájban) nem csak a jegyzetekben kaptunk részletes tájékoztatást, de a gyakorlatban is. Híg, vizes oldatokban kóstoltuk a borban található összetevőket (cukor, alkohol, savak, glicerin, só), illatmintákat szagoltunk végig – bár ezek kissé messze estek a természetes illatoktól. Ezért esetenként természetes anyagokat is kaptunk az orrunk alá. Az alapvető borkészítési technológiák (fahordós érlelés, reduktív, rosé, siller) megkülönböztetésén túl 8 szőlőfajta borának kóstolása zajlott le, többnyire kiválóan összeválogatott borokból, melyek elsősorban a fajtajelleg, de sokszor a terroir vagy a termelő kézjegyének jellemzésére kerültek elénk.
Remek borjellemzési lapokat, és a borleíráshoz cizellált fogalomkészletet is kaptunk a jegyzetekben. Ennek segítségével a szerényebb számú minta is több tudáshoz vezetett.

Végül az MBH-ban kóstolt borkról: arányaiban itt kóstoltunk messze a legtöbbet, tehát ez valóban egy kóstoláscentrikus kétszer fél nap volt, egy valódi ízelítő a borok világából. A jellemzést hasonló szempontok alapján végeztük mint az előző tanfolyamnál, ám kevésbé alaposan, jellemzési lapjaink sem voltak, inkább csak széljegyzetek születtek melyek – s ezt már ma is tapasztalom – visszanézve sokkal kevésbé használhatóak.

ÁR-ÉRTÉK ARÁNY
Azaz mit kaphatnak a pénzükért.

Ezt a +1 szempontot már nem kell magyarázni, ha végigolvasták az eddigieket, és összevetették a tanfolyamárakkal, melyek az előző oldal végén szerepeltek. Itt elégedjünk hát meg az osztályzatokkal.

—

Összefoglalásként azt mondanám, a pusztán érdeklődéssel, de a borvilág felé alapismeretek nélkül fordulók válasszák a Dionysos tanfolyamát, legalábbis, ha elég kitartóak – hiszen igen rendszerezett tudást szerezhetnek. Vagy éppen az MBH-tanfolyam is jó lenne nekik – reméljük ősszel, másutt újraindulhat – hiszen jó kis aperitifként szolgálhat. Ezután, már leülepedett boros alapismeretek birtokában, sokkal nagyobb tudást szedhetünk magunkra aztán a Borkollégiumban.

De tekintsék meg végre a bizonyítványokatt is, melyből kitűnik, hogy mindhárom helyen jól éreztük magunkat, hasznos is volt a részvétel, és csupán kisebb problémákat sikerült előrángatnunk – ugyanis az összkép: két jeles, és egy jó osztályzat, s utóbbit is könnyen javítható körülmények, meg esetleg az ár rontotta le.

.